Létezesünkről...

Mielőtt a lélek feledésbe merült, és rejtetté, alvóvá vált bennünk, össze volt kapcsolva a világlélekkel. A világlélek az a magas rezgés, amely körülfogja az egész világmindenséget, és mindent átsugároz fénnyel és élettel. Ez olyan rezgés, amely összhangban van az Isten országából áradó sugárértékekkel. Amikor az ember megszületik egy új, földi testben, akkor még össze van kapcsolva a tiszta, eredeti lélek fókuszpontjával, s ez az ember, ez a gyermek hallja a világlélek dalát. Azért hallja ezt a dalt, mert személyisége még nem fejlődött ki. Az Én, a saját tudatosság még nem alakult ki.Életének körülbelül az első három évében a gyermek így képes hordozni és elviselni ezt a magasztos lelket. A világlélek formáló erőivel együttműködve a gyermek megtanul gondolkodni, járni és beszélni. De a világlélek segítségével tudunk az életünkön is egy lépéssel előrébb menni, sőt talán saját lelkünket is tökéletesíteni.Az ember azonban nem ember, ha nem éri el az önmagáról való tudatosságot. A környezetében kell kifejezésre juttatni önmagát. Ezért a világlélekből sugárzó bölcsesség benne meglévő kezdeti ismerete átengedi a teret a körülötte lévő érzéki világ észlelésének, s ebben önmaga észlelésének. Sokat el lehet mondani erről az önvalóról: a csillagjegy, a karma, a sors és a vérörökség, melyet a család, a nemzet vagy a faj befolyásol - ezek mind szerepet játszanak benne. Igaz, hogy az önvaló az őt körülvevő élettértől független, mindamellett megvan az ereje ahhoz, hogy formálja az embert, mert azzal a tulajdonsággal született, hogy azzá tud lenni, amivé akar.Mire is törekszünk valójában? Mi lelkesít bennünket? Mi, nyugati emberek, elvesztettük azt az eszmét, hogy az élet művészet? A nyugati társadalom a maga szabadnak látszó, jó körülmények között élő embereit keményen a markában tartja. Ez olyan típusú társadalom, ahol a filozófusok azt mondják, hogy szolgalelkű személyiségeket termel. A modern személyiség abban az illúzióban él, hogy tudja, mit akar, pedig csak azt akarja, amit elvárnak tőle. Ez a hamis szabadság megtévesztő intézménye. Amiről az ember azt hiszi, hogy szüksége van rá, és hogy miként kellene élnie, azt minden oldalról ráerőszakolják.Ezért "legyetek hasonlók a kisdedekhez", térjetek vissza a tudatállapot gyermeki fogékonyságához, arra a szintre, melyen az ember látja és hallja, ami benne van, és tudatosan tapasztalja a világlélek sugárzását.Legyetek a jelen pillanatban,örüljetek a mindennapok egyszerüsegenek,törekves es birtoklas nelkül.

I